Kefekötő lettem - avagy...
...Állatokon nem végzünk kísérleteket… a családtagjainkon már annál inkább
2010.06.11.
Sajnos genetikai örökségként elég korán kezdtek őszülni a hajszálaim, és hosszútávon nem szerettem volna vegyszerekkel áztatni a fejbőröm, így elkezdtem ebben a témában is természetes megoldások után kutatni. Első választásom egy natúrkozmetikai gyártó dobozos hennás hajfestékére esett, de az egyáltalán nem színezte be a hajam. Utána kipróbáltam több, különböző minőségű hennát, de csak egyetlen volt az, ami beváltotta a hozzá fűzött ígéreteket, és nem csak szépen befogta a hajam, de viszonylag könnyű volt használni is. Na, ilyen henna után kutatok azóta is, hogy a webáruházban mindenki számára elérhetővé tegyem.
Ha minden igaz, - és a teszteken már túl vagyok -. a tegnap egyenesen Indiából végre megérkezett a várva várt zöld por.
Míg a sima henna szép vöröses árnyalatot ad a barna hajnak, a teljesen ősz hajszálakat égővörösre (vagy inkább narancssárgára) színezi. Ezért kezdettől fogva szerettem volna valamivel barnítani a hennás alapszínt. Próbálkoztam teával, kávéval, még diólevéllel is, de sajnos az eredmény nem volt túl meggyőző. Azt olvastam, hogy az igazi megoldás az indigó, ezért addig nem nyugodtam, míg be nem szereztem ezt az anyagot is. Ez azon túl, hogy meghozta a várt eredményt, tehát megbízhatóan barnítja a hennásvöröset, még azzal az előnnyel is jár, hogy az ember lényegesen kevésbé hasonlít boszorkányra a pép elkészítése közben, mint mikor a rotyogó kávé-tea-szegfűszeg-diólevél főzet fölött áll. A hennát és az indigót egyszerűen össze kell keverni, forró vízzel leönteni, s mikor kihűlt, eukaliptusz olajat tenni hozzá.
Kicsit kísérletezni akartam a henna és az indigó „saját teljesítményével”, azaz, hogy milyen színeket lehet velük elérni teljesen ősz hajon. Anyósom az a szerencsés típus, aki természetes szőke alapszínből őszül, így szinte nem is látszik, hogy már félig ősz. Nem kellett sokáig győzködjem, hogy belássa, hogy éppen le akarta vágatni a haját… Mint utóbb kiderült, ez azért volt jó, mert az első festés rámutatott, hogy a hennázás eredménye nem csak a haj eredeti színétől függ, hanem a haj minőségétől is. Anyósom leginkább lószőrre hasonlító dróthaját ugyanis alig fogta be a henna.
Szerencsére kicsi lányom is örökölte az apai ágú hajszínt, és hát végre nyár van, épp jól jön, ha nem derékig ér az arany hajkorona. Nyissz-nyassz, 10 cm egészségügyi vágás és az azt követő kefekötői szakmunka után készen álltak a helyes kis próbatincsek.
Mindegyik minta 2-2,5 órát állt az elkészített pépben. A második mintán látszik a hennavörös, mely a most érkezett indiai testfestő hennával lett színezve. A harmadik mintát henna és indigó 1:1 arányú keverékével festettem. Ez szép, enyhén vöröses barna színt hozott.
Kipróbáltam az indigót magában is. Mikor lemostam a festéket a tincsről, szinte nem látszott változás az eredeti színhez képest, csak a levegővel való érintkezéskor jelent meg fokozatosan a képen is látható kékesfekete szín. Mivel a hajszálaknak tényleg kékes fényük van, ezért teljesen ősz hajra nem kifejezetten javasolnám ezt a variációt, de eredeti fekete haj ősz hajszálainak festésére kiváló megoldás lehet.
A fekete minta után azt vártam, hogy a henna-indigó 1:2 arányú keverékétől számottevően sötétebb lesz a tincs, de nem ez történt. A vöröses árnyalat tolódott el még inkább a barna felé, de nem lett sötétbarna a haj tőle.
Ebből az indiai testfestő hennából nagyon jó minőségű, könnyen kenhető pép készíthető, így azon vagyok, hogy ez a termék mielőbb bekerüljön a webáruház kínálatába a már kapható indigó mellé.
