Cink-oxid

A cink-oxid szervetlen vegyület. A természetben a mangán- és vastartalmú vörös cinkérc (cinkit) ásványként fordul elő, a kereskedelmi forgalomban fehér por formájában kapható. Gyógyászati felhasználása régi időkre nyúlik vissza, az ősi ájurvédikus indiai, görög és arab orvoslásban is alkalmazták sebek gyógyítására.

Nedvességmegkötő, fertőtlenítő, bőrnyugtató hatása miatt többek közt dezodorok, hintőporok, védőkenőcsök, paszták vagy szuszpenziók gyakori komponense. A cink-oxid-tartalmú popsikenőcsök kiválóan használhatók a pelenkakiütés megelőzésére. Ezek elsődleges funkciója, hogy a bőrön finom bevonatot képezve akadályozzák a pelenkatartalommal való érintkezést, felszívják a nedvességet, megelőzve ezzel az irritáció és gyulladás kialakulását. Ezt egészíti ki fertőtlenítő és antibakteriális hatásuk.

A cink-oxidot gyulladáscsökkentő, antimikróbás hatásának köszönhetően alkalmazzák a pattanásos bőr, acne vulgaris kezelésére is. Szabályozza a faggyútermelődést és magába szívja a felesleges zsíradékot, jótékonyan szárító hatású.

A cink-oxid az ún. széles spektrumú fizikai fényvédők közé tartozik. A bőrfelszínen visszaveri, visszatükrözi az UVA- és UVB-sugarakat, megakadályozza azok elnyelődését, ezáltal egyaránt védelmet biztosít a napégés és az UV-sugárzás okozta struktúrális károsodások (pl. ráncosodás) kialakulása ellen. A napvédő készítményekben két fő szemcseméretű formája használatos. A mikroszemcsés változat hátránya, hogy nagyobb méretéből adódóan a használat során halvány, opálos-fehér bevonatot képez a bőrfelszínen. A szemcseméret csökkentésével, a fajlagos felület növelése miatt nő a fényvédő hatékonyság és a bőrfelszíni bevonat átlátszósága is javítható, ezért a gyári napvédőkben szinte kizárólag a kisebb, nanoszemcsés változat használatos.

A mikroszemcsés cink-oxidot általában csak a hangsúlyozottan „nem-nano” gyári napvédőkben alkalmazzák, kevés kivételtől eltekintve ún. kémiai, szerves fényvédők kiegészítéseként, amelyek önmagukban nem mindig nyújtanának megfelelő védelmet az UVA sugarak ellen. Gyártói ajánlás szerint 1 SPF faktor kiváltásához 1-1,25% mikroszemcsés cink-oxid szükséges. Ugyanakkor ebben a koncentrációban önálló fényvédőként alkalmazva a mikroszemcsés cink-oxid már az SPF=25-30-as faktorú készítményekben is olyan látható bevonatot hagy a bőrön, amely egyes felhasználók számára zavaró lehet. Éppen ezért magasabb faktorszámú napvédők készítésére a mikroszemcsés változat nem igazán alkalmas.

Az utóbbi években ugyanakkor egyre nagyobb figyelem irányult a nanoszemcsék biztonságos alkalmazásának kérdésére, ugyanis a véráramba jutott cink-oxid nehezen vagy alig tud kiürülni, az immunrendszerrel való kölcsönhatása révén pedig gyulladásos reakciókat és sejtkárosító mechanizmusokat aktiválhat. Ezt megválaszolandó számos tudományos kísérletben vizsgálták a cink-oxid nanoszemcsék és a belőlük készült napvédők bőrön keresztüli felszívódását. Bár bejutásukat az egészséges bőr mélyebb rétegeibe ezidáig hozzáférhető, hitelt érdemlő eredmények nem igazolják, alkalmazásukat sérült, extrém száraz vagy gyulladt bőrfelületen ajánlott kerülni.

A fizikai fényvédőkkel kapcsolatos másik kockázati faktort az jelenti, hogy – mérettől és anyagfajtától függően – a fényvédő szemcsék UV-sugárzás hatására reaktív szabadgyökökké alakulhatnak, amelyek károsíthatják a bőr egészséges szerkezetét kialakító fehérjéket, lipideket, legsúlyosabb következményként pedig növelhetik a bőrt érintő daganatos megbetegedések kialakulásának valószínűségét. Ez a fotokatalitikus aktivitáshoz kapcsolódó kockázati tényező a cink-oxid esetében nagyon csekély. A mikroszemcsés változat esetében gyakorlatilag elhanyagolható, de a nanoszemcsés változatok esetében is ellentmondásos eredmények láttak napvilágot a jelentőségével kapcsolatban. A fotokatalitikus aktivitás minimalizálására a gyártók a fényvédő szemcséket gyakran semleges bevonóanyagokkal (pl. a natúrkozmetikumokban engedélyezett alumínium- és szilícium-oxidok) látják el. A gyenge fotokatalitikus aktivitás miatt a cink-oxid mikroszemcsék bevonat nélkül használatosak, a cink-oxid nanoszemcsék alkalmazását pedig a biztonságosságot megítélő szakmai bizottság (lsd. European Commission, Scientific Committee on Consumer Safety) bevonatos vagy bevonat nélküli formában egyaránt ajánlja.