A hűtőkenőcs eredeti receptjét az ókori görög orvosnak, Klaudiusz Galénosznak (129-199 ?) tulajdonítják. Az igen zsíros kenőcs mindössze mandulaolajból, rózsavízből és méhviaszból állt. A hűtőkenőcs kifejezés onnan származik, hogy ebből az emulzióból a bőrre kenés közben víz szabadul fel, aminek hűtő hatása lehet. 

A növényi olajok és zsírok stabilitása, hő- és fényérzékenysége befolyásolja szerepüket az otthon készített kozmetikumainkban is.

Kozmetikumaink nagy részét ún. emulziók teszik ki. Az emulzió nem más, mint egy vízfázis és egy zsírfázis változó arányú, stabil keveréke. Mivel azonban a víz és a zsír kémiailag nem tud összekapcsolódni, szükség van egy ún. emulgeátorra, amely biztosítja, hogy a vízmolekulák és zsírmolekulák „összekapaszkodjanak”. 

Előfordulhat, hogy egy meglévő receptet, amit már ismerünk, kicsit más formában szeretnénk megvalósítani. Bizonyos szabályok betartásával ez könnyedén megy.