Lettország nem épp az az úti cél, ahová az ember vágyik, ha utazni támad kedve. Nekem sem jutott volna eszembe talán soha, hogy meglátogassam ezt a viszonylag távoli, balti államot. De a sors úgy hozta, hogy épp egy lett lánnyal (na jó, kétgyermekes édesanyával) futottunk össze a világhálón épp akkor, mikor mindkettőnk fejében megszületett egy gondolat. Mindketten egy újonnan felfedezett hobbi lázában égtünk, és arról álmodoztunk, hogy egy honlap segítségével megfertőzzük saját országunk vállalkozó szellemű lakóit is... Ettől kezdve úgy működtünk, mint két munkatárs, akik történetesen két különböző irodában dolgoznak, de együttműködve, teljes összhangban. Egymást segítve, bátorítva, a holtpontokon tanáccsal és humorral átlendítve haladtunk a célunk felé. Egy külföldi szakvásáron aztán személyesen is találkozhattunk, és nem volt kérdés, hogy egyszer meglátogatjuk egymást ki-ki saját hazájában is. Én lepődtem meg a legjobban, mikor július elején enyhén spontán jellegű meghívására azonnal igennel válaszoltam, és másnap már a rigai repülőjegy is a kezemben volt. Nagy izgalommal készültem az útra, hiszen Laura első krémkeverős táborába invitált! Lett barátném az a bevállalós típus, aki nem sokat teketóriázik, hanem kitűzi maga elé a célokat és belevág a közepébe. Nagyon kíváncsi voltam, hogy hogyan sikerül megoldania ezt a távolról sem egyszerű feladatot, és mondhatom, minden elismerés megilleti őt.
Talán csak mesekönyvekben látni ahhoz hasonló letisztult tájat, mely a tábor helyszínéül szolgált. Mit helyszínéül! Díszletéül, otthonául, inspiráló, feltöltő, körülölelő fészkéül. Briedisi olyan hely, ahol az ember összesimulhat a természettel. A faházikók, a kis tavak, a magas fák és a végeláthatatlan mezők, az egészen közel merészkedő gólyák, az a tenger sok zöld és kék szín mind egyetlen jóleső érzéssé olvadt össze a négy ott töltött nap során.
Kis képes beszámoló...
Testet-lelket felkészített az előttünk álló napra a reggeli közös jóga a harapni valóan friss levegőn.
Laura (középen) egy projektor előtt vezette be a résztvevőket a krémkészítés elméleti alapjaiba. Rajta kívül meghívott közreműködők: egy kozmetológus orvosnő, egy természetgyógyász, és egy aromaterapeuta is tartott előadásokat a négy nap során.
Élesedik a helyzet, a segítők - Laura Édesanyja és barátnője - már előkészítették az eszközöket... Hamarosan keverünk! J
Teljes odafigyelés, precizitás, kiváló eszközök és alapanyagok: így mindenkinek sikerült!
A tábor során elkészült a sok-sok krém,
sampon,
bőrradír
és natúrparfüm.
Isteni levendulaillat töltötte be a levegőt: a résztvevők megtanulták, hogyan lehet egyszerű konyhai eszközökkel növényi párlatot készíteni.
Az utolsó este szaunaest! Egy külön kis házikóban folyt a teázás-beszélgetés-izzadás szeánsza, majd saját készítésű bőrradírjainkkal alaposan átmaszíroztuk magunkat a természet lágy ölén. Szerencsére magunk közt voltunk, így fürdőruha nélkül csobbanhattunk bele a tóba ;-).
Északon hosszúak a nyári nappalok: ez a kép este 10 órakor készült.
Az elutazás napján délelőtt a tábor szépségstúdióvá alakult. Az arcmasszázs, gőzölés, arcpakolás után mindenki minimum 5 évvel fiatalabbnak érezte magát, persze ehhez az elmúlt, testet-lelket feltöltő napok is hozzájárultak...
Véget ért a tábor, együtt a kis csapat. (E sorok szerzője a fenti sorban jobb oldalon, Laura előtte.)
A wellness napok számomra folytatódtak a tábor után is. Elutazás előtt még belefért egy turbószolárium hullámfürdővel, a talpmasszázs-bőrradír-lábtorna hármasáról nem is beszélve, amit a homokos tengerpart kínált... A Balti-tenger lettországi részén mindez természetes volt... Szállodák és kiépített strandok nélkül is.
Bár kedvem lett volna még néhány napra csatlakozni a fák alatt sátrazó nyaralókhoz - akiket senki nem kergetett el vadkempingezés ürügyén – itthon már vártak rám. Örülök, hogy a véletlen elsodort egy kis balti országba, ahol nincsenek óriásplakátok és bevásárlóközpontok, viszont vannak fenyvesek, kis tavak, vadregényes, érintetlen tájak, csapatostul bóklászó gólyák, és vannak kedves, vendégszerető emberek, mint Laura. Nem maradt más hátra, mint hogy megköszönjem neki a nagy kalandot: Paldies, Laura!