Milyen okból változtatunk egy receptúrán?
Előfordulhat, hogy egy meglévő receptet, amit már ismerünk, kicsit más formában szeretnénk megvalósítani. Néha hiányzik éppen az egyik hozzávaló, vagy tudatosan ki szeretnénk hagyni egy-egy összetevőt (mert pl. a bőrünk érzékenyen reagál rá vagy mert egyszerűen nem szeretjük valamiért), de az is lehet, hogy ilyen módon egy másik hatást, célt szeretnénk elérni a kozmetikummal (pl. növelni a gyulladáscsökkentő hatását).
Azt figyelembe kell venni, hogy egy adott receptúra - jobb esetben - tudatosan lett megtervezve, és a benne lévő összetevőknek és arányuknak megvan a szerepe, ezért bármit is változtatunk rajta, számolni kell azzal, hogy a kivett alapanyag hatása kikerül a krémből és a helyette beletett anyagé fog érvényesülni.
A következő tanácsokkal a recept tervezéshez egyáltalán nem értő kencekeverők is bátran módosíthatják a recepteket. Akinek már van gyakorlata ebben, az természetesen sokkal több szempontot figyelembevéve ennél nagyobb beavatkozásokat is tehet.
Szabályok az emulgeátort tartalmazó emulziók testreszabásához
Az emulziókban a zsírfázis és a vízfázis összmennyiségét alapszabályként szabadon variálhatjuk – lényeg, hogy az arányok megmaradjanak. Az összetevők cserélgetésével kísérletezhetünk lágyabb vagy testesebb konzisztenciájú krémekkel is.
A zsírfázis összmennyiségét szabadon variálhatjuk a következők szerint:
- A felhasznált olajokat és azok mennyiségét az összmennyiségen belül szabadon változtathatjuk. Pl. ha összesen 4 gramm olaj szerepel a receptben, választhatunk másfajta olajokat és a 4 grammot tetszés szerint feloszthatjuk közöttük (pl. egyféle olajból 4 gramm, kétféle olajból 2-2 gramm stb.). A szkvalánt is az olajokhoz számítjuk. Figyelembe kell venni, hogy alapolajat csak alapolajjal helyettesítünk, nem cserélhetjük le pl. a teljes zsírfázist egy hatóanyagolajra, mert ugyan az emulzió így is létre fog jönni, de kozmetikai szempontból a krém több bajt hozhat, mint hasznot. Az olajokat - hacsak nem a krém hatásának megváltoztatása a célunk - érdemes hasonló zsírsavszerkezetű olajokkal helyettesíteni (lásd az egyes olajok leírásánál).
- A zsírokat - sheavajat, kakaóvajat, avocadint - tetszés szerint kombinálhatjuk. Avocadinból azonban egy kis adag krémhez elegendő 0,5 g. Ha kihagyjuk az avocadint valamilyen okból, akkor mennyiségét akár az olajokra, akár a zsírokra rászámíthatjuk. Ha figyelembe szeretnénk venni, hogy egy fitoszterolkészítményt hagyunk el, attól függően, hogy hatását legalább részben meg akarjuk-e tartani, fitoszterolokban gazdag helyettesítőt számítsunk helyette, tehát sheavajat vagy pl. avokádóolajat.
- Ha a méhviaszt el akarjuk hagyni, cseréljük ki kakaóvajra, vagy sheavajra, de ekkor a krém konzisztenciája lágyabb lesz. Az ún. hűtőkenőcs receptekből nem hagyható el a méhviasz, mert ez szolgál emulgeátor helyettesítőként. Ugyanígy azokban a receptekben, ahol a méhviasz társ-emulgeátorként van jelen, bajt okozhat az elhagyása.
- A cetilalkohollal hasonló a helyzet, mint a méhviasszal, de még nagyobb esély van rá, hogy a receptben segéd(társ)emulgeátori szerepet is ellát.
- Az emulgeátort alaposabb tapasztalat nélkül ne cseréljük le, vagy csak olyan anyagra, amely hasonló tulajdonságú.
A vízfázis összmennyiségét szabadon variálhatjuk a következők szerint:
- A víz helyett használhatunk bármilyen párlatot vagy aloe verát. Figyelembe kell venni a vízfázis pH értékét. Ha aloe verával vagy más, erősebben savas (3-4-es pH-jú) anyaggal helyettesítjük a vizet, akkor a tejsavat el kell hagyni a receptből. Ugyanígy, ha olyan receptben, ahol a teljes vízfázist egy virágvíz adta, vizet szeretnénk használni, és emellett Rokonsallal tartósítani, akkor valószínűleg szükség lesz 50 g-onként 1 csepp tejsavra a megfelelő pH eléréséhez.
- Ha további (vagy több) vízoldékony hatóanyagot szeretnénk tenni egy krémbe, a mennyiségét egyszerűen vonjuk le a víz mennyiségéből. Ugyanígy, ha el szeretnénk hagyni egy hatóanyagot, számoljuk hozzá mennyiségét a vízhez.
- Ha a krémekből elhagyjuk a gélképzőt, a krém konzisztenciája lágyabb, esetleg folyós lesz. Azoknál a géleknél, ahol a gélszerkezet adja az "összetartóerőt", nem lehet elhagyni a gélképzőt (pl. emulgeátor nélküli krémgélek vagy vizes gélek). Előfordulhat az is, hogy a gélképző segíti az emulzió kialakulását és az emulgeátor ennek segítségével van a minimumára beállítva, ekkor is kérdéses lehet az emulzió sikere a gélképző nélkül. A lysolecitines krémekhez elengedhetetlen a gélképző és más konzisztencianövelő anyagok használata a megfelelő sűrűség és stabilitás elérésének érdekében, mivel a lysolecitin önmagában semmilyen konzisztenciát nem ad. A Solagum gélképzőt kb. feleannyi xantán transzparenssel tudjuk helyettesíteni (és fordítva). Fontos tudni, hogy több száz gélképző létezik a piacon csak xantánból, és mindnek más tulajdonságai vannak, így a fenti tanácsok csak az általunk forgalmazott anyagokra vonatkoznak.
- Bármelyik recepthez adhatunk hialuronsavat. Ehhez tegyünk egy késhegynyi hialuronsavat egy teljesen száraz főzőpohárba és a receptben szereplő glicerinmennyiséget mérjük rá. Keverjük el alaposan, és csak ezután mérjük rá a többi vizes fázist, így helyezzük a poharat a vízfürdőbe.
- A tartósítószert nem szabad elhagyni vizes fázist tartalmazó kozmetikumokból. Annyit tehetünk, hogy a rendelkezésünkre álló megoldásokból a nekünk megfelelőt választjuk és figyelembe vesszük mind az adagolását, mind a felhasználási feltételeit. Ilyen módon a Rokonsalt lecserélhetjük Leucidalra, de vegyük figyelembe, hogy a Leucidalból 3 %-ra van szükség, és ezt a plusz 2 %-ot vonjuk le a vízfázisból, valamint biztosítsuk a maximális higiéniát és megfelelő tárolórendszert. Ha a Leucidalt cserélnénk Rokonsalra, akkor pedig az 5.5 körüli pH biztosításáról nem szabad megfeledkeznünk és természetesen itt is változnak a mennyiségek.